Leszámítva, hogy ezeregy recept van benne (ami nem teljesen igaz, mert sok helyen vannak receptek elbújtatva a szövegben), azon gondolkoztam, miért kapta a könyv az ezeregy recept alcímet? Lehetett volna: avagy alkoholos ételek, vagy unokáink sem fogják enni.
Szívesen odaköltöznék az íróhoz arra a három évre, amíg végigkóstolom a könyv teljes menüsorát, cserébe Seherezádét játszva ezeregy mesét mesélek.
Vegetáriánusok, diétázók, antialkoholisták, állatvédők, környezettudatos emberek NE vegyék a kezükbe a könyvet, mert szívdobogást, elakadt lélegzetet és enyhébb sokkot is kiválthat. A legtöbb étel (hús) alkoholban tocsog, vagy fullad, vagy már össze is olvadt az alkohollal, így nehéz megkülönböztetni mi volt előbb az alkohol, vagy a hús. Különösen a szárnyas receptrész tart részeges tivornyát.
A könyvben említett hal- és húsfajták teljes repertoárjának elfogyasztásával jónéhány állatfaj kihalásához hozzájárulunk (Néhány állatot még tányéron nem is láttam, de van még harminc évem, hogy bepótoljam a lemaradásomat) . Recepteket olvasgatva, a szerző igen kedveli a borsot, az alkoholt, a mustárt, és a húst hússal, és nem híve a fúziós konyhának. A menük nagy része karácsonyi menünek is beillik, így képzelném el a klasszikus úri, nemesi menüsort.
Minden nagyobb fejezetcím előtt egy rövidebb hosszabb humoros kultúrtörténeti leírással gazdagodhatunk, amiket már önmagukban gyönyör olvasni, a recepteknek pedig rendszerezett követhető leírása van (de dekákat, grammokat, dl-eket ne keressünk, ezek hangulattól, és rendelkezésre állástól függenek).
A könyv említett egy külön említésre méltó indiai receptgyűjteményt. Remélem Váncsa Istvánnak lesz még annyi ideje, hogy ezt is összeállítsa. Kívánok még minimum harminc évet Váncsa Istvánnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése